„És még most sem igen ömlenek belőlem a szavak, amikor pedig már egy vén szivar vagyok, telítve emlékekkel és Pall Mall cigaretták mérgével…”

 

„Libasorban vonultak. Elöl a felderítők, okosan, kecsesen, halkan. Puskájuk is volt. Utánuk következett a tankelhárító tüzér, nehézkesen és otrombán, egyik kezében egy 45-ös automata colt, a másikban egy rohamkés, ezekkel akarta távol tartani a németeket.

Leghátul haladt Billy Pilgrim, üres kézzel, zordan elszánva a halálra.”

 

„Napok óta folyton megmentette Billy életét, szidalmazva, rugdosva, pofozva mozgásra nógatta. Feltétlenül kellett ez a kegyetlen bánásmód, mert Billy magától már semmit sem tett volna a saját maga megmentéséért. Billy már abba akarta hagyni az egészet.”

 

„Az ágyú olyan repesztő hangot hallatott, mintha lerántották volna a cipzárat a Mindenható Úristen sliccén. Az ágyúlövés felhajtóereje harminclábnyi csóvában kavarta a magasba a havat és a növényzetet. A láng nyomában pedig egy fekete nyíl képződött a talajon, ez pontosan megmutatta a németeknek, hogy hová rejtették az ágyút. Maga a lövés célt tévesztett.”

 

„Csak egy haldokló fiatalember tébolya volt, akinek hóval telt meg a cipője.”

 

„Az egyik, feketébe öltözött katona egymagában rendezett részeg hadiünnepet egy tank tetején. Leköpött az amerikaiakra. A köpés Roland Weary vállát találta el, s úgy díszelgett Wearyn, mint egy takonyból és véres hurkából és dohányléből és snapszból sodort rangjelző zsinór.”

 

„Így volt megszerkesztve a pillanat.”

 

„Schlachthof – fünf.” [Billiy Pilgrim]

 

„Életem korlátozott mozgásomnak és értelmemnek megannyi próbája. Szüntelenül.”

 

„Azt kívánom Melodynak, amit valaha szüleink kívántak Elizának meg nekem: rövid, boldog életet egy aszteroidán.”

 

„Gyertyatartóm ezernyi van – gyertyám nincs egy se!”

 

„Anya két év múlva meghalt.

A nehézkedés ezután húsz esztendeig nem okozott gondot.

És repült az idő. Az idő immár elröppenő madár volt – körvonalait elmosta a mind bőkezűbben adagolt Tri-Benzo-Tartamil.”

 

„Az ezer gyertyát beledugtuk ezer gyertyatartóm üresen tátongó szájába, s valamennyit felállítottuk az előcsarnok padlatán.

És aztán meggyújtottuk valamennyit.

És ahogy ott álltam a pici, libegő lángok között, Istennek érzetem magamat, térdig Tejútban.”

 

„Dr. Kevorkian épp most oldott le a kerekes hordágyról legutóbbi halálutamat követően. Ez alakalommal nem mással, mint a néhai Adolf Hitlerrel volt szerencsém eszmét cserélni.”

 

„Reményeim szerint valahol szerény síremléket emelnek neki, lehetőség szerint kőkeresztet, mivel keresztény volt, és ha lehet, az Egyesült Nemzetek New York-i központjának területén. Mint kérte, nevét és az 1889-1945 dátumokat vessék rá. Alá pedig egy kétszavas német mondatot: „Entschuldigen Sie.”

 

„ – Minek tulajdonítod hihetetlen termékenységedet?

Isaac Asimov egyetlen szóval válaszolt: „Menekülés”. S még hozzátette egy hasonlóan termékeny frencia író, Jean-Paul Sartre híressé vált szállóigéjét:

„A pokol a többi ember.”

 

 

„…mára, alig kétszáz év alatt, szinte teljesen elpusztítottuk ennek az egykor egészséges bolygónak a létfenntartó rendszerét – főleg azzal, hogy termodinamikai dáridót rendeztünk az ásványi energiahordozókkal.”

 

„Az ember, a múlt és a jelen embere egyaránt elkúrta a bulit, ezért szívni fog.”

 

„Nekem úgy tűnik, mintha mindenki úgy élne, mint a Névtelen Alkoholisták: egyik napról a másikra.”

 

„Ma már azonban tudom, hogy egérszarnyi esély sincs arra, hogy Amerika humánus és ésszerű legyen. A hatalom ugyanis megront minket, a totális hatalom pedig totálisan ront meg minket.”

 

„Abraham Lincoln a következőket mondta az elcsendesedett gettysburgi csatamezőről:

 

„Hol van Mark Twain és Abraham Lincoln most, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk?

 

„Az utolsó szavaim: „Nem szabadna kitenni egy állatot az Életnek. Még egy egeret sem.”

 

„Magyarországon ért véget a pályafutása, egy vidéki kórházban. Ott mondott le az emberiségről – azaz rólunk és a korunk információs tudásáról – és saját magáról. Egy nap a boncteremben fogott egy szikét, amivel épp egy holttestet vágott fel, és szándékosan beledöfte a tenyerébe. Hamarosan meghalt vérmérgezésben  - természetesen tudta, hogy ez fog vele történni. A találgatóké volt minden hatalom. Ismét győztek. Igen, a bacilusok voltak. A találgatók viszont elárultak magukról még valamit, amit érdemes jól megjegyeznünk ma is. Valójában nem érdekli őket, hogy életeket mentsenek meg. Nekik csak az számít, hogy hallgassanak rájuk – miközben véget nem érően folytatják tudatlan találgatásaikat. Ha van számukra gyűlöletes dolog, akkor az a bölcs ember.”

 

„Amíg létezik alsóbb néposztály, én hozzá tartozom.

Amíg létezik bűnöző népréteg, én hozzá tartozom.

Amíg egyetlen lélek is börtönben van, én sem vagyok szabad.” [Eugene Debs]

 

„Basszák meg a Habeas Corpust, a Sierra Clubot és az In These Timest, és nyalják ki a seggem!”

 

„Ezzel vége a jó híreknek, minden vonatkozásban. Bolygónk immunrendszere igyekszik megszabadulni az embertől. És pontosan ezzel érheti el célját.”

 

„Közöltem vele, hogy ha kételkedik abban, hogy démonok vagyunk a pokolban, akkor olvassa el A rejtélyes idegent, amit Mark Twain 1898-ban, jóval az első világháború (1914-1918) előtt írt. A címadó történetben saját komor örömére – és az enyémre is – bebizonyítja, hogy nem Isten, hanem a Sátán teremtette a földet és „az átkozott emberi fajt”. Ha ezt nem hiszi el, olvassa el a reggeli újságot. Mindegy, hogy melyiket. Mindegy, hogy mikorit.”

 

„Nem tudom, élnek-e emberek a Holdon, de ha élnek, akkor a Földet használják elmegyógyintézetnek.” [George Bernard Shaw]

 

„Kétféle művész van […] az egyik a saját művészete történtére reflektál, a másik pedig magára az életre.”

 

„…ahogyan az emberek a művészeti alkotásokra reagálnak, éppen abban tükröződik a művész küzdelme a saját korlátaival.”